TERÜLET

    A néhány évtizeddel ezelőtt csak Csibin hegységként (Muntii Cibinului) vagy
Szebeni havasokként említett Csindrel hegység (Muntii Cindrelului) a Páreng vonulatának (Muntii Parangului) egy fontos szakaszát öleli magába. Határa dél-nyugaton a Szépasszony völgye (Valea Frumoasei), amely nyugat felé a Sebes patakig (raul Sebes), dél-keleten pedig egészen a Cód völgyéig (Valea Sadu) terjed ki. Észak-keleten ez a hegység határolja az Erdélyi Fennsíkot (Podisul Transilvaniei), amelynek mélységes terébe úgy ágyazódik bele, mint egy óriási kitárt kéz ujjai.

    900 négyzetkilométeres felületével, valamint 2244 méteres legnagyobb tengerszint feletti magasságával, amelyet a nevét hordozó csúcson ér el, a Csindrel hegységet masszív, ugyanakkor lágy felszín jellemzi, amely egységes, kizárólag kristályos palákból álló geológiai struktúrát képez. E hegyek lábánál, sőt néhány esetben az északi hegylánc csúcsain is, régidőktől fogva román falvak egy sajátságos füzére található, amelyek egy néprajzi-kulturális, történelmi és társadalmi-gazdasági egységet alkotnak. Ez a föld Szeben peremvidéke (Marginimea Sibiului) néven ismeretes.

    A peremvidék szellemi központja ma is, akárcsak a régmúlt időkben Szelistye (Saliste vagy Salistea Sibiului, utóbbi név inkább az ország más vidékein használatos). (http://www.saliste-sibiu.ro/)

    A vidék majdnem összes helységében ősi, primitív emberi közösségek nyomait találták meg, ugyanakkor a Tilicske (Tilisca) helység melletti Catanasi dombon feltárt dák kori vár ismételten az emberi települések évszázadokon átívelő folyamatosságát hivatott bizonyítani.

    A Szebeni peremvidék falvainak első írásos említése a XIII.-XIV. századra tehető. 1365-ben I. Lajos magyar király (1342-1382) a középkori szokáshoz híven, ugyanakkor kedvező gazdasági és társadalmi kapcsolat kialakítása végett Havasalföld uralkodójának, I. Lászlónak, román nevén Vladislav Vlaicunak (1364-1377), az államalapító I. Basarab unokájának két, zömében román lakosságú hercegséget adományoz: Omlást (Amlas) és Fogarast (Fagaras), mindkettő az Erdélyi Fejedelemség déli részén található. E két hercegség a XIV-ik és XV-ik században uralkodó havasalföldi fejedelmek hűbérbirtokát képezi (I. László 1365, I. vagy Öreg Mircea 1386, I. Mihály 1418, II. Dan 1420, II. vagy Sárkány Vlad 1443, II. László 1447, III. vagy Karóbahúzó Vlad 1456, III. vagy Szép Radu 1473 és Öreg Basarab 1476), ezen birtokok tulajdonjoga megjelenik a fejedelmi címben is mint „Omlás és Fogaras hercege”.

    Az Omlási hercegség az ajándékozás évében 9 román falut (Szelistye (Saliste), Szibiel (Sibiel), Vále (Vale), Szebengálos (Gales), Szebenkákova (Fantanele), Szecsel (Sacel), Tilicske (Tilisca), Ecsellő (Aciliu), valamint Orlát (Orlat)), illetve három megerősített várat (az orláti Salgó vár (Salgo), a tilicskei Tuscania vár és a szibieli vár) foglalt magába. Az hercegség nevét adó Omlás nevű szász helység, amelynek jelenlegi román neve Amnas továbbra is a magyar király birtoka volt.

    Alig egy év múlva 1366-ban a havasalföldi fejedelemtől visszaveszik Orlát, Szecsel, Tilicske és Ecsellő falvakat, akárcsak az első két várat, csupán Szelistye, Szebengálos, Vále, Szibiel és Szebenkákova/Fantanele (quinque villis Olaceis = 5 román falu), valamint a hegyekben elhelyezkedő, Szibieltől délre található vár marad a tulajdona. Ez utóbbi vár, amely továbbra is a Kárpátok alatti román fejedelmek birtokában maradt nagy valószínűséggel 1315 előtt épült. A várnak 3 majdnem koncentrikus védőárka volt, falai kőből épültek, vastagságuk néhol elérte a 2,80 métert, magasságuk pedig néhol 8,40 méter volt. Az erődítmény kerülete 175, hosszúsága 65, szélessége pedig 34 méter volt.

    Az Omlási hercegség felé indulva Havasalföld uralkodói a Havasalföldet Erdéllyel összekötő hegyi utat járták, amely a következő pontokat érintette: Novaci, Pasul Urdele (Urdele szoros), Obarsia Lotrului (a Lator folyó forrása), Piatra Alba (fehér szikla), saua Steflesti (Steflesti nyereg), a Csindrel alpesi fennsíkja (2244 m), Szépasszony (Frumoasa) csúcs (2168 m), Dusi, Pripoane, Crint (Krinc), Fantana Marului (Almás kút), Santa (Sánta) és Szelistye. Ahhoz pedig hogy a hercegség várához elérhessenek, a Pripoane után a Baltile Rosii, Piciorul Fantanelelor, Godia dombtető úton mentek, majd ezután a várhegyet (Varful Cetatii) vették célba.

    Amint az előzőekben észrevehettük, a XIV-ik század utolsó felétől kezdve Krinc falun keresztül haladt át havasalföldi uralkodók sokasága, illetve ezek törvényes megbízottai – akiknek feladata a régi Omlási hercegség irányítása volt. Ugyanitt haladt át 1368-ban egy havasalföldi hadtest, akik a hercegség katonáival egyesülve, Havasalföld és Magyarország megromlott viszonya következményeként megtámadták Salgó királyi várát, illetve egyéb környékbeli nemesi birtokokat.
1493 nyarán ezen a régi Kárpátokon átívelő úton át jut Erdélybe Ali bég (Michaloglu) török serege, amely rajtaütésszerűen támad az Omlási hercegség falvaira. Miután felégeti és kirabolja Szelistyét, Orlátot, Keresztényszigetet (Cristian), Vízaknát (Ocna Sibiului), Kistornyost (Turnisor), Resinárt (Rasinari) valamint Nagydisznód (Cisnadie) városát, veszteségek nélkül és zsákmánnyal megrakodva, sietve próbálják elhagyni Erdélyt a Vöröstoronyi szoroson (Turnu Rosu) keresztül. Ahol az Olt belép a szorosba, Bojca (Boita) falu mellett, utoléri őket a Telegdy István alfejedelem, illetve Georg Hecht, Szeben városának koros polgármestere által vezetett erdélyi sereg. A vitézek mellett nagy számban kapcsolódtak be a harcba a feldúlt falvak lakosai is, akik a törökök által elhurcolt rokonaikat próbálták visszaszerezni. A törököket legyőzték, a zsákmányt visszaszolgáltatták a károsultaknak, a rabokat pedig kiszabadították.

    A szebeni evangélikus templom falának tanúsága szerint a következő történt: 1493. A törököket Vöröstoronynál elverik a pásztorok.

    Ettől az évtől kezdődően a korabeli dokumentumokból eltűnik a kis Krinc falu, amelyet addig néha régi levelekben a többi  peremvidéki faluval együtt emlegettek. Úgy tűnik, hogy ebben az eseménysorozatban pusztult el végleg, anélkül, hogy újjáépítették volna.

    Ezidőben, a XIV-ik századtól kezdődően Erdély déli határait román hegyi lakosok őrizték, akik ezt a tevékenységet bizonyos könnyítések, illetve adókedvezmények fejében végezték. 1667-ben I. Apafi Mihály (1661-1690) megerősíti jogilag és intézményileg is a határőrséget. Ez az intézmény fennmarad egészen Mária Terézia 1763-as döntéséig, amikor létrehozzák a román határőr hadtestet, amely által az előző típusú határőrzést az állandó határőr katonaság váltja fel.

    Krinc közelében a jelenlegi Dusi-i erdészház mellett a határőr katonaság fennállásának idején (1763-1851) és egészen az 1918-as egyesülésig létezett a Dusi-i vámház, ez fontos határátlépő volt Havasalföld irányába. Itt helyezkedett el a vámellenőrök hivatala mellett egy őrház is, amely egyben „katonasági épület, pénzügyi őrház és kocsma” is volt. Ezen épületek romjai a Dusi-i erdészház felé vezető út bal felén a mai napig is láthatók.

    Az 1948-as államosítással egyidejűleg a krinci menedékházak is az állam tulajdonába kerültek. Ettől az évtől kezdődően, egészen 1974-ig a krinci turisztikai központ a Szeben Megyei Turisztikai Hivatal fennhatósága alá tartozott. Ebbe a kis üdülőbe a bejárás a Szelistye, Szelistyei Sánta, Fantana Marului, valamint Krinc pontokon keresztül áthaladó úton válik lehetővé. A jelenlegi erdei út, amely Szibiel faluból indul azokban az években csak az Ardeiul és Scorusetul patakok összefolyásáig létezett.

    A Nagyszebeni Néptanács Végrehajtó Bizottságának 1974 május 30-i 322-es határozata alapján a krinci turisztikai központ a Szeben Megyei Turisztikai Hivataltól a Nemzetbiztonsági Minisztérium, illetve a nagyszebeni „Nicolae Balcescu” Tisztképző Főiskola fennhatósága alá került. A kiképző területek az 1975 május 17-i,  320-as és az 1978 február 18-i, 73-as határozatok alapján kerültek a Tisztképző Főiskolához.

    1974-ben megkezdődtek a Szibiel patak völgyét a krinci táborral összekötő út munkálatai, ez az út – amely 1975-ben készült el – a krinci (Grindii) dombtól délre halad el. Több mint 6 év múlva (1981 októberében) az Ardeiul patak völgyében egy új út építése kezdődik, amely egy mini-vízierőmű duzzasztógátján át vezet, majd pedig Krinc felé veszi az útját, ezáltal megkönnyítve a táborba érkezést. A két felsorolt utat a kiképzőtáborban levő katonák építették. Az évek során a tábor szállóhelye és kiképző részlege is sokat fejlődött.  

    A krinci tábor közelében több turisztikai és kulturális célpont is található, ilyenek példaként: a Fantanele menedékház, Poiana Soarelui menedékház, Szebengálos néprajzi múzeuma, a Szibielben található  ikonmúzeum (festett üveg, http://www.sibiel.net/), a szelistyei „Kulturális értékek” múzeuma, a szelisteyei nemzeti faszobrászati tábor (Santa Salistei, Poiana Soarelui), a Foltea-i templom – amelyet az I. Világháborúban elesett szelistyei hősök emlékére 1926-ban felújítottak, a tilicskei dák kori vár romjai, a szelistyei falututrizmus-komplexum (Nicu Ceausescu egykori birtoka).

A részletek származási helye: drd. Ioan Parean alezredes „A Nicolae Balcescu Tisztképző krinci hegyvidéken található kiképzőtábora,évszázados történelemmel rendelkező hely” c. munkája.